2015. július 15., szerda

8. - A nadrágban lévő Kicsike

Sziasztok!:) 
A nyaram már biztos, hogy nem úgy alakul / alakult ahogy én azt elterveztem..:/
Ami persze nektek jó hír, mert így folyamatosan tudom hozni a részeket.
Ez a rész egy kicsit perverzebb és romantikusabb.
Eljött a pillanat, amit szerintem páran már nagyon vártatok.
De nem is írok róla többet. Ha elolvassátok, akkor úgy is megértitek, hogy miről beszélek.:)
Jó olvasást!:)
Puszi :*

Nathan Sykes (NathanSykes)
Let's go to school picture #school #smile #hair
# Hope
Mint kiderült a bálkirálynői cím megszerzése nem csak arról szól, hogy jelentkezel és majd megszavaznak téged. Nathan jó párszor már mondogatta, hogy kampányolni fogunk, de először nem értettem, hogy mit akar ezzel. Nem kellett sokáig várnom rá, hogy megtudjam. A hercegeknek és a hercegnőknek különböző feladaton kell részt venniük a többi iskolatársuk előtt, hogy bebizonyítsák, hogy ők igenis alkalmasak a bálkirály / királynő posztra. Minden évben a diákönkormányzat feladata összeállítani a versenyszámokat. Nathan mesélte, hogy szoktak lenni ügyességi feladatok, érvelés magad mellett és divatbemutató. A divatbemutató szó hallatán kicsit megrökönyödtem. Volt egy olyan év, ahol szemetes zsákokat és újságpapírokat kellett felhasználni az "öltözékre", majd abban végig vonulni a diákok előtt.
- Ezt nevezik kreativitásnak! - hangzottak a fejembe Nathan szavai. - Franciául cératif (kréátif)! - a francia kiejtésén és a hangsúlyozásán most is nevetnem kellett egy kicsit. Annyira vicces volt!
Félek, hogy az idei év mit hoz számomra, vagyis milyen próbákat kell kiállnom, ha már jelentkeztem... khm... jelentkeztek a nevembe, akkor csináljam is jól!

A mai biológia óra ígéretesnek tűnt! Mivel ezen az órán mindenki úgy ült ahogy akart, így Nathan ma mellém csusszant be a padba. A táblára ez volt írva: I'm done with great love. I'm back to great lovers. (Végeztem a nagy szerelmekkel. Visszatértem a nagy szeretőkhöz.)
- Szóval kedves gyerekek. - szólalt meg a tanárnő. - A mai órán a szexualitásról lesz szó.
- Hűha! - adtak hangot a többiek az örömüknek és a meglepődéseknek.
- Shh!! - nyugtatott a tanár minket. - Tudom, hogy már jártasok vagytok ebben a témában, de erről akkor is kell beszélnünk.
- Nincs erről mit beszélünk tanárnő! - kiabálta hátulról az egyik fiú. - Úgy megkúrjuk a lányokat, hogy nem kell ahhoz űrutazás, hogy csillagokat lásson. - erre mindenki nevetni.. sőt! Visítani kezdett. A tanár szája sarkában is bujkált egy kis mosoly, de visszafogta magát.
- Akkor kérlek gyere ki ide és mutasd meg a többieknek, hogy kell egy banánra felhúzni az óvszert. Hisz védekezni, azért csak kell.
- Hát... Én a pöcsömet nem banánnak szoktam hívni, de legyen.
A srác felállt a helyéről, felhúzta a nadrágját, mert szinte a segge alján lógott a gatyája, majd előre ment a tanári asztalhoz.
Felénk fordult és elkezdte kicsatolni az övét és már a sliccét húzta le... Hm.. fekete boxer alsó. Szexi! Maga a srác is szívdöglesztő.
- Segítenél neki, hm? - súgta oda Nathan.
Bizonyára észrevehette, hogy igen nézem a srácot. Nem tudtam neki válaszolni, mert a tanár hirtelen felsikított.
- Te meg mit csinálsz?
- Azt mondta, hogy húzzam fel a banánra a gumit. Ahhoz, hogy fel tudjam húzni, ki kell engedni a Kicsikét. - mondta ártatlanul, mire újból mindenkiből kitört a röhögés. A tanár csak a fejét fogta.
- Erre a banánra gondoltam. - adta oda neki az említett gyümölcsöt.
A srác, vagyis Adam - mint kiderült -, elvette a tanártól a banánt és a lába közé fogta. Az asztalról elvette egy csomag gumit és azt próbálta felbontani. Hát... Nem jött neki össze. Akárhogyan tépkedte a zacskóját, nem tudta elszakítani. Ezen mi persze nagyon jókat nevettünk, de egyben sajnáltam is Adam-et, mert kínos lehetett számára, hogy olyan nagyra van magával és mégsem sikerül neki felbontani egy csomag óvszert. A csomagolás végét a fogai közé vette és úgy már sikerült neki felbontania.
- Na gyerekek! - szólalt meg a tanár nevetve. - Ilyent lehetőleg ne csináljatok, mert így is kilyukadhat.
- Fújhatok belőle lufit? - kérdezte Adam.
- Nem. - válaszolt komolyan a tanár.
A lába között lévő banánra, gyorsan és meglehetően ügyesen húzta fel a gumit, amit a tanár elé tartott.
- Tetszik tanárnő?
- Látjátok lányok? Adam már igazi profi ebben. - eközben az említett srác megveregette a saját vállát, majd visszavonult a helyére.
Az óra további részében beszélgettünk a fogamzásgátlásról, nemi betegségekről és a szexualitás kezdeteiről. Igazából nem tudtam meg újdonságokat, mert anyu már régebben felvilágosított, de azért jó, hogyha az ember újra és újra hallja ezeket a dolgokat és nem felejtkezik meg róluk, így nem csinálva semmi hülyeséget.

- Na, hogy tetszett az óra? - kérdezte Nathan, miután kicsengettek az óráról.
- Sokkal jobb volt, mint a régi sulimba. - vigyorogtam, mint a bolondok. - Amúgy meg... - kezdtem el.
- Amúgy meg?
- Tetszett a kép, amit feltettél Twitter-re. - szekrényemnek dőlve mosolyogtam rá.
- Reméltem, hogy tetszeni fog. - oké. Nem ilyen válaszra számítottam.
- Ma délután átjössz? - tereltem a témát, mert fogalmam sincs, hogy miért mondtam el neki, hogy tetszett a képe.
Habár így is tudja, hogy bejön nekem, hisz a téli szünetben megmondtam neki, de akkor is! Már megint előbb beszéltem, minthogy gondolkoztam volna.
- Persze, aztán kémiázunk egy kicsit. - rám kacsintott, majd ment a következő órájára.
Istenem! Tényleg rám kacsintott? Uhh! Sokkal jobb lett ettől a napom! Várjunk csak! Miért mondta azt, hogy kémiázni fogunk, ha nincs is kémiám? És ha jól tudom, akkor ő sem vette fel ezt a tantárgyat...
A nap további részében izgatott és elgondolkodó voltam. Egyfolytában azon járt az eszem, hogy Nathan vajon mire célzott a kémiás dologgal. Remélem valami jó fog kisülni belőle! Tényleg nagyon megkedveltem Nathan-t és örülnék, mint majom a farkának, ha ebből ténylegesen is lenne valami.

***

Az iskola főkapuján kilépve megláttam Nathan-t az utca másik oldalán, amint egy fekete autónak dőlve nézett maga elé.
- Jaj, Nathie! - ment oda hozzá Brittany és még ilyen távolságból is lehetett hallani a hangját.
- Anorexiás disznó. - mondta egy lány, aki egy csapat másik lánnyal volt körülvéve.
- Nem bírom felfogni, hogy miért nem tudja elfogadni, hogy vége, hisz ő csalta meg Nathan-t. - hallottam egy másik lány hangját.
Nem szeretek hallgatózni, de ezt most kényszer nélkül is meghallottam. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de ott álltam a suli előtt, mint valami hülyék és néztem Nathan-éket. Rájöttem, hogy nem is nézhetek ki olyan bambán, hisz nem csak én álltam ott egyes-egyedül. Azt is gondolhatták, hogy várok valakire. Brittany ott tapogatta Nathan-t, ahol csak tudta, de ő mindig megfogta a kezét és elrántottam magától. Váltottak néhány mondatot, majd Bri hátra dobta a haját és sértődötten távozott.
- Hope! - kiáltotta el magát Nathan.
Abban a pillanatban minden szempár rám szegeződött. Az arcomon pedig egy levakarhatatlan vigyor jelent meg. Megigazítottam a vállamon a táskát, majd Nathan felé vettem az irányt. Amint közelebb értem hozzá kitárta a karját, én pedig gyors oda bújtam hozzá. Az ölelésünk nem tartott sokáig, de mégis nagyon jó érzés volt! Beültünk az autóba, majd haza kocsikáztunk. Az út alatt zavartalanul figyelhettem Nathan arcvonásait. Mivel ő az útra koncentrált, így nem vette észre, hogy bámulom vagy csak nem akarta témába hozni.


- Akkor mi is a koszinusztétel? - kérdezte Nathan már vagy ötödszörre.
- A háromszög egyik oldalának négyzete egyenlő a másik két oldal négyzetének összegéből levonva ezeknek az oldalaknak és a közbezárt szög koszinuszának a kétszeres szorzatát. - mondta a már jól betanult fogalmat.
- Ezek után már muszáj lesz holnap ötöst írnod matekból. - mosolygott, mint aki jól végezte a dolgát.
- És ha nem írok ötöst? - kérdeztem.
- Akkor kinyilvánítom, hogy hülye vagy és többet kell tanulnunk. - hm! A több tanulás az több együtt töltött időt is jelent.
- És ha ötösre írom meg? - hajoltam hozzá közelebb, hogy így is nyomatékosítsam a kérdésemet.
Már így is elég közel voltunk egymáshoz, mert az asztalomnál tanultunk és hogy mind a ketten lássuk a matek példát, így közelebb kellett kerülnünk egymáshoz. Már alapból is a térdünk és a karunk összeért. Olyan bizsergető érzés támadt az egész testemben.
-Hm... Ha ötösre írod meg, akkor ez fog történni...
Nem tudtam, hogy mire célzott ezzel, hogy "akkor ez fog történni", de nem is kellett sokat várnom, hogy megtudjam. Nathan közelebb hajolt és egy kicsit oldalra döntötte a fejét. Az ez utáni pillanat kiesett az emlékezetemből, mert már csak arra eszméltem fel, hogy az ajkai az enyémet csókolgatják. A másodperc tört része kellett ahhoz, hogy észhez térjek és felfogjam, hogy mi mégis mit csinálunk. Olyan puhák és finomak voltak az ajkai! Többet akartam belőlük. Sokkal többet!

2 megjegyzés:

  1. Szia! :D
    Úristen, a fejemet fogtam Adamen..xdd :'DD Idióta.:D
    Nathan cuki volt mint mindig. ^^ És végre megcsókolta Hope-ot! :DD Azért remélem, hogy apuka nem fogja rajtakapni őket, amint valami nem odaillőt csinálnak. Az nem lenne jó. :/
    És Brittany..:@ Szerintem kezeltetni kéne, hogyha azt hiszi, újra összejöhet Nathannel, miután megcsalta. Én az ő helyében a szemébe nem mernék nézni, úgy kerülném Nathant, mint a pestist. Szerintem a megcsalás az egyik legundorítóbb dolog a világon.
    Hope-nak pedig sok sikert a bálkirálynő-választáson! Szerintem akkor is nyerni fog, de azért szurkolok! ^^ :DDD
    Siess! C.K.K.!!! :P :D
    Puszi: Cassie :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szió!:)
      Nyugi, az apukája nem fogja őket megzavarni. Erről biztosíthatlak.:)
      Brittany-nak lesznek még húzásai. Sajnos.:/ De hát ha ő nem lenne, akkor nem lenne olyan izgalmas a történet.
      A bálkirálynős dologról nem árulok el semmit, mert akkor nem izgulnád végig a történetet. ;)

      U.i.: Írtam e-mailt. Majd lesd meg :)

      Puszi :***

      Törlés