2015. június 24., szerda

5. - Tanulás egy kis extrákkal?

Sziasztok!:)
Mint láthatjátok ez a fejezet most Nathan szemszögéből van írva.
Én úgy gondolom, hogy ettől a fejezettől kezd egyre érdekesebbé válni  a történet.
Nektek mi a véleményetek a történetről?
Tetszik, nem tetszik?
És mi a tervetek nyárra? Én dolgozni szeretnék elmenni, de lehet, hogy ebből nem lesz semmi. Az egyik osztálytársammal, aki itt lakik a közelben megbeszéltük, hogy majd valamikor elmegyünk futni. Haha! Amilyen lusták vagyunk biztos nem mostanság fogunk futni!
Most nem utazunk messzire a nyáron, max Balatonra és megejtünk egy-két wellness fürdőt.
Szóval a nyári terveim a munka és az unokahúgicáimmal való játék. Igaz csak az egyikkel tudok játszani, aki 4 éves, mert a másik csak 3 hónapos. Nagyon cukik! :)
Ha legalább két komment jön, akkor előbb hozom a fejezetet! Hajrá!:))
Jó olvasást!:)
Puszi!:*


# Nathan
Azt hittem, hogy azon a szilveszteri éjszakán egy kis kaland lesz Hope-pal, de ennél sokkal több volt! Úgy gondoltam, hogy gyorsan lenyomunk egy menetet és annyi. Nem látjuk többé egymást. Tévedtem! Gyengéden értünk egymáshoz, finom, puha csókokkal leptük be egymás testét. Csak a rózsaszirmok és az égő gyertyák hiányoztak. Romantikus volt, csupa szeretettel. Lehetséges, hogy beleszerettem vagy ő belém szeretett? Az biztos, hogy a téli szünet óta nem tudom kiverni a fejemből! Az örömöm a tetőfokára hágott amikor megtudtam, hogy ideköltözött és, hogy egy suliba is fogunk járni! A mosolya... Az égszínkék szemei... Bármikor eltudnék veszni bennünk.

A fagyizás, vagyis a forró csokizásból nem lett semmi. Anyu - aki az énektanár a suliba -, haza vitt kocsival és Hope-ért is jött az apja vagy az apja sofőrje. Így annyiban maradtunk, hogy majd valamikor bepótoljuk. Ergo: ígérve van nekem egy randi. A szobámba csináltam a fizika projektet, amikor megszólalt a telefonom.
- Szia Hope! - köszöntöttem vidám.
- Tudunk beszélni? - nagyon letört volt a hangja, így inkább hagytam a fizikát és minden figyelmemet neki szenteltem.
- Baj van? - kérdeztem együtt érzően.
- Tudom, hogy hülyeség volt felhívni, de mivel itt még nincsenek barátaim és téged valamennyire ismerlek, így dumálhatnánk, ha nem gond.
- Persze. Mondd csak!
- Egyszerűen elegem van! - hallottam a hangján, hogy a sírás fojtogatja. - Még csak alig egy hete lakom itt, de az apám már teljesen kikészített. Ma is haza értem és már azzal fogadott, hogy induljak megcsinálni a leckémet és vacsoráig a szeme elé ne kerüljek. Meg, hogy ne zavarjam, mert még itthon is dolgoznia kell és addig nem mehetek el sehová sem, amíg nem lesz jobb átlagom. - elcsuklott a hangja és rájöttem, hogy már nagyon a sírás szélén áll. - Nathan! Vissza akarok menni anyuhoz! - elsírta magát, ahogy kimondta az utolsó szavakat.
Próbáltam csitítgatni, de nem sokat értem el vele. Aztán az eszembe ötlött egy terv.
- Figyelj Hope! Győzd meg apudat, hogy nagyon le vagy maradva az iskolai anyaggal és kérjen melléd korrepetítort és én meg beszélek anyuval, hogy ajánljon be az igazgatónőnél és akkor tudunk együtt tanulni. - izgalomba jöttem a tervem miatt, de a telefon másik feléről síri csönd hallatszott.
- Te zseni vagy Nathan! - pillanatok múlva Hope elkiáltotta magát. - Imádlak! Megyek is apuhoz. Köszi! Köszi! Köszi! Majd holnap találkozunk! - hadarta el a telefonban, majd kinyomta.

***

Másnap reggel fesztelenül csevegtem a srácokkal a folyosón, amikor hirtelen szemből nekem jött valaki és neki csapódtam a szekrényeknek. Pár másodpercbe telt, mire ráeszméltem, hogy ki is ez a finom illatú lány, aki a nyakamat átkarolva ölelget.
- Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! - mondogatta Hope, mire átkaroltam a derekánál fogva és nagyot szippantottam az illatából. - Beszéltem tegnap apuval és nagyon jó ötletnek találta a korrepetálást. Ma bejött az igazgatónőhöz és beszélt vele erről és az igazgatónő beajánlott téged, szóval majd be kell menned az irodájába megbeszélned a részleteket! - hadarta el izgalmába, majd újra szorosan magához ölelt. - Megyek, mert fent az emeleten lesz az órám. Na szia.
Amikor meg akartam szólalni, mert eltűnt a szemem elől. Enyhén lesokkolva álltam, majd észhez tértem. Ez azt jelenti, hogy a délutánokat együtt fogjuk tölteni.
- Miről hadovált ez a szőkeség? - kérdezte Noah. - Csak nem összejöttetek?
- Nem. Az apja kiverte a balhét, hogy Hope-nak jobban kellene tanulni, aztán azt mondtam neki, hogy kérjek egy korrepetítort és anyám meg beajánlott. Így én fogom korrepetálni.
- Hm. - vakargatta a borostás állát. - Nem is gondoltam, hogy ennyire tapasztalt vagy, hogy korrepetálni fogsz másokat. - erre a kijelentésére mindenki elröhögte magát, mert egy kicsit két értelmű volt.
- Barom. - nevettem én is.

Az igazgatónő az egyik szünetben az irodájába rendelt, ahol elmondta, hogy én fogom korrepetálni Hope-ot.
- Mrs. Sykes, azaz anyukád szinte órákat zengett rólad és meggyőzött, hogy te lennél a legalkalmasabb ember erre a feladatra, mivel már régebb óta ismered Hope-ot. Úgyhogy a tanulás helyszínét ti választjátok meg. - hangzott el Mrs. O'Connor szavai.
A délelőtt folyamán nem találkoztam Hope-pal, de amint megláttam az ebédlőben egyből oda akartam menni, de ott volt pár lánnyal, így inkább megváltoztattam a célomat. Leültem egy asztalhoz és elkezdtem enni egy rizottónak nem mondható valamifélét.
- Hé! Az én tanár bácsikám már nem is vesz észre? - jött oda hozzám Hope, majd leült a szemben lévő székre.
- Azt ugye tudod, hogy tényleg tanulnod kell, mert ha nem tanulsz, akkor én leszek lebaszva. Ismerem az apádat és nem hiszem, hogy élve megúsznám. - váltottam komoly stílusra.
- Nyugi. - előre nyúlt és megérintette a karomat. - Tanulni fogok.
- Ha eddig jó tanuló voltál, akkor hogy hogy ennyit rontottál?
- Nem sokára lenne egy junior olimpia Londonban és nagy esélyem volt kijutni az olimpiára...
- Várj! - szakítottam félbe. - Milyen olimpia?
- Jégtáncolok, illetve táncoltam. Az előző félévben nagyon keményen edzettem, hogy kijussak erre az olimpiára, ami februárban lesz. Ezért több időt voltam a korcsolya pályán, mint a tankönyveim közelében. Ezért romlottak meg a jegyeim. Apu ebből csak azt látta, hogy nem tanulok. A korcsolyázással nem is foglalkozott. Amikor elválltak a szüleim, apu megmondta anyunak, hogy csak addig maradhatok nála, amíg minden rendben megy, de ha nem, elvesz tőle. A rontást, apu úgy könyvelte el magában, hogy ez anyám hibája, mert biztos ő nem hagy tanulni vagy nem segít nekem. Pedig erről szó sincs. Így aztán apu bíróságra vitte az ügyet. Mindent összehadovált anyámról és a bíró úgy ítélte meg, hogy apunál jobb kezekbe leszek... - elhallgatott egy pillanatra. - Így kerültem ide, a pokol hetedik bugyrába.
- Nem irigyellek. - mondtam együtt érzően. - Olvastam pár lapba az apádról, hogy milyen kemény és határozott a munkába. Alig tudsz mondani, itt Gloucester-ben olyan céget, ami nem az övé lenne.
- Christopher mondogatja, hogy nem olyan rossz, de én ezt nem így látom.
- Váltsunk! Hol és mikor tanuljunk?
- Hát apu azt mondta, hogy felvihetek magamhoz fiúkat, de az ajtót nyitva kell hagyni. Úgy hogy vagy hozzám vagy hozzád.
- Menjünk inkább hozzád, így apud látni fogja majd, hogy tényleg tanulsz.
- Hm.. Biztos, hogy csak tanulni fogunk? - elvigyorodott, majd beharapta az alsó ajkát.

3 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Fú, mekkora egy szemétláda Hope apja! Gyűlölöm. De legalább együtt lehetnek Nathannel. Viszont van egy olyan érzésem, hogy még ebbe is bele fog szólni. Tuti, lesz valami kivetni valója. :/ Főleg, hogy Hope nem csak tanulni szeretne. :'DD És akkor most mi van Nathan "csajával"? Hope ilyen hamar elfelejtette? Tépje meg majd valamikor! :DD
    Siess a kövivel, mert Cassie kövit követel :DDDD :P

    Ui.: Képzeld, sikerült mindkét nyelvvizsgám!! ^^. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Nathan exe, Brittany még sokszor elő fog kerülni a történet során. Hidd el, nem most hallottál utoljára felőle.

      Szívből gratulálok a nyelvvizsgához!! <3
      Nekem is el kellene mennem vizsgáznom, de amilyen nyelvtudásom van, hát...
      Mikor lesznek új fejezetek a WAMFEO és az Oh Rómeó blogodban? Már annyira szeretném mind a két blogot tovább olvasni!!!!! ^^

      Törlés
    2. Köszi! :DD Csak gyakorolni kell. :)
      Ne máááár :O Pont most tettem fel új részt a WAMFEO-ba :DD :'DD

      Törlés