4. - Exbarátnő beavatkozása

Sziasztok!:)

Végre kitört a vakáció!!! :D Ki mit csinál a nyáron?

Én az este szülinapi buliba megyek, majd holnap szent iván éjre. Nyugodtan mondhatom, hogy az én nyaram egész jól fog kezdődni.:)

A történetben egy új szereplővel ismerkedhettek meg, és ő nem más, mint Nathan exe, Brittany. Nem éppen a kedvességéről lesz híres!

Ha összegyűlik 2-3 komment, akkor szerdán hozom a következő részt, ha nem, akkor a megszokott pénteki napokon.

Jó olvasást!:)

Puszi:*

# Hope

- Szia! - köszöntöttem Nathan-nek, aki az ebédlőben várt a pultnál az ebédjére.

Minden bátorságomat össze kellett szednem, hogy ide merjek jönni hozzá. Nem vagyok az a félénk lány, de azért jobban szeretem, ha egy fiú kezdeményez. Igaz, amikor ő kezdeményezett nálam, akkor nagyon elutasító voltam.

- Szia! - elmosolyodott, mire nekem is felkunkorodott a szám széle. - Beállsz elém?

- Öhm... Nem, kösz. Van ebédem. - mutattam fel neki a kis szatyromat, amibe az ételtartó doboz volt.

- És mizu? - mielőtt tudtam volna válaszolni, elfordult és elvette az ebédjét a konyhás nénitől.

- Hát... Meg vagyok. - miért vagyok zavarban? És miért dadogok? - Veled mi a helyzet?

- Semmi különös. Leülünk valahová? - meg sem várva a válaszom, elindult egy üres asztalhoz, majd letelepedett.

Vele szemben leültem és elővettem az egyik ételtartós dobozt. Jó étvágyat kívántunk egymásnak, majd enni kezdtünk.

- Christopher nem is említette, hogy van egy nővére. A többiek sem tudták, hogy te vagy. - mondta két falat közt.

- Miért kürtölte volna szét? - ennél jobb válasz nem jutott az eszembe.

- Igaz. - elhallgatott egy pillanatra, majd újból folytatta. - Nem is tudtam, hogy énekelsz.

- Hogyan? - majdnem megakadt a torkomon egy falat.

- Reggel, amikor bementem az énekterembe láttam az új névsort, hogy kik vesznek részt az órán és te is köztük voltál.

- Értem. - ezek szerinte apu megint úgy cselekedett, hogy nem avatott be a terveibe. Miért is nem lepődök meg ezen?

- Nem is tudtam, hogy tudsz énekelni.

- Régebben anyuval mindig énekeltünk. Tőlünk volt zajos az egész ház, de aztán apu mindig ideges lett, nem tudott koncentrálni és megtiltotta, hogyha ő otthon van, akkor nem énekelhetünk. Ez volt az egyik ok, amiért mindig összevesztek anyuval. Aztán amikor apu elköltözött, akkor bármikor énekelhettünk. - elmosolyodtam az emlékre, hogy anyuval hányszor szoktunk duettezni. - És gondolom, most azért íratott be énekre, hogy itt élhessem ki a vágyaimat.

- Vágyaidat, hm? - perverz mosolyra húzódott a szája.

- Perverz. - vigyorogtam.

- Rossz, aki rosszra gondol.

- Ki mondta, hogy az rossz dolog? - suttogtam érzékien, mire beharapta a szája szélét.

Az a száj! Mit nem adnék most, hogy megcsókoljon! Hogy érezhessem a számon és a testemen a puha ajkait. Nem szóltunk egy szót sem, csak néztük egymást. Most következett volna az a rész, hogy egyre közelebb hajolunk egymáshoz és csókolózni kezdtünk az asztal fölött, de ez sajnos most nem így történt, mert megjöttek Nathan haverjai és köztük Christopher is. Nem akartam egy csomó fiúval lenni, akik kérdésekkel halmoznának el, ezért inkább elmentem a következő órám terméhez. 

***

Az ének volt az utolsó órám. Részben örültem annak, hogy apu beírott erre a szakra, viszont annak nem örültem, hogy engem meg sem kérdezett, hogy szeretnék-e énekre járni. Arra gondoltam, hogy felhívom és megmondom neki a magamét, de rájöttem, hogyha dolgozik, akkor senki sem zavarhatja, mert akkor ideges lesz. Így hát beletörődve a sorsomban álltam az ének terem előtt a folyosón.

- Boldog vagyok most már bébi, ezt el kell mondanom, tőlem nem kellett kérni, csak úgy jött a vonzalom! - elmosolyodtam, amikor meghallottam ezt a dalt részletet, majd a hang irányába fordultam.

- Szia Nathan! - mosolyogtam rá.

- Hali. - vigyorgott.

A folyosói ablaknál álltam, mire mellém állt, így az oldalunk összeért. Az ablak az iskola udvarra nyílott, így mind a ketten csöndben figyeltük, hogy mi zajlik oda kint. Az alsóbb évfolyamba járok kint voltak és hócsatát vívtak egymás ellen.

- Hadd csináljak rólad egy képet. - hirtelen meggondolatlanságból mondtam ki a szavakat.

- Öhm... Oké.

Látszott Nathan-ön, hogy kicsit zavarba jött. Én is zavarba jöttem a kijelentésemtől, de már nem hátráltam meg. Egy kicsit remegő kézzel a táskámba nyúltam és a telefonom után kutattam. Mire végre a kezembe akadt, feloldottam a zárat és a kamera kis ikonra mentem.

- Mosolyogj! - mondtam neki és én is egy kicsit mosolyra húztam a számat.

Lefényképeztem és egy tapsvihar hang jött a hátam mögött. A fekete, hosszú hajú lány jött oda hozzánk, akitől a taps is hallatszott.

- Gyere ide Nathie! - odament Nathan-höz és megcsókolta.

Nem gondoltam volna, hogy barátnője van! Enyhe sokkot kaptam, amikor megláttam, hogy smárolnak. A lány a nyaka köré fonta a karját és nagyokat cuppogott. Nathan-ön semmi ellenállást nem vettem észre.

- Hmm! - szakadt el a lány tőle, majd hozzám fordult és végig mért. - Milyen aranyos tőled, hogy megmutatod az új lánynak az iskolát. - majd újra Nathan-höz fordult és megigazította az inge gallérját, ami kilátszott a pulcsija alól. - Élveztem a tegnap délután. Megismételhetnénk. - suttogta, de persze én is mindent tisztán hallottam.

Egy gyors puszit lehelt az ajkára, majd tovább ment. Amikor hallótávolságon kívül ért, a rúzsfoltos szájú megszólalt:

- Ez nem az amire gondolsz.

- Nem vagyok hülye Nathan! - ezzel a lendülettel megfordultam és elmentem.

- Hope! - ragadta meg a kezemet.

- Nem érdekel. - csuklott el a hangom. - Ha itt van neked ő, akkor én miért kellettem a szünetbe?

- Figyelj, ő az exbarátnőm. Mivel szakítottam vele, körülbelül két hónapja, így sosem hagy békén. Azt hiszi, ha ezt csinálja, akkor minden olyan lesz, mint régen. Szerettem, de most már nem érzek iránta semmit. És ami a téli szünetbe történt kettőnk közt, az jó volt. - Istenem! Miért kell vakargatni a tarkóját? Így még édesebb! - Lehet, hogy csak pár napot voltunk együtt, de akkor is! Jó volt veled beszélgetni és hülyéskedni egy kicsit, na meg persze az az este is jó volt. És mivel most itt vagy, én ugyan úgy szeretném veled ezt folytatni.

Nem tudtam erre mit mondani. Oh, miért kell ilyen hamar megszeretnem valakit? Abban biztos voltam, hogy megkedveltem Nathan-t és én is szerettem volna vele lenni. De így? Jön egy őrült ex és kénye-kedve szerint csókolgatni fogja majd Nathan-t?

- Iskola után egy fagyi? - nézett rám boci szemekkel.

Meg tudtam volna zabálni, ahogy rám nézett!

- Inkább egy forró csoki. - mosolyodtam el.