2015. június 12., péntek

3. - Nathan a csapatkapitány

Sziasztok!:)
Újra péntek és vége a iskolának! Jupiáé!:D
A minap nézegettem, hogy mennyi fejezetet írtam már meg és elgondolkoztam. Ha minden úgy sikerül, ahogy az én szeretném, akkor egész nyáron tudok nektek péntekenként fejezetet hozni! De lehet, hogy egy héten majd kettőt is felrakok! Ki örül ennek?:)
El sem hiszem, hogy már van 6 feliratkozóm! *-*
Ezt a fejezetet saját tapasztalataim által írtam meg. A történet végén a kidobós rész, az velem is megtörtént pár tesi óra alkalmával. Van egy évfolyamtársam, aki fiú és nagyon cuki-muki. Ő vele szoktuk mindig azt csinálni, hogy kiszeretnénk dobni a másikat, de nagy ritkaság mikor sikerül. Múltkor ki akart dobni, de én elkaptam a labdát és elkezdett káromkodni.:D Édes volt! *-* Ezek után már nem is nagyon próbálkozott azzal, hogy kidobjon. Na mindegy! Mese óra vége :D
Remélem tetszeni fog a fejezet! :)
(Ugye milyen cuki a gif?^.^)
Annyira imádlak titeket!!!!:)
Puszi :*



# Hope
Hétfőn reggel nyöszörögve keltem ki az ágyból. Semmi kedvem nem volt iskolába menni, főleg nem úgy, hogy új iskolába kell mennem. Nagyon ideges vagyok miatta. Egyedül az a tudat nyugtatott meg, hogy Christopher ott lesz mellettem. Megbeszéltük, hogy első óra előtt körbevezet a suliba és szünetekbe is összefutunk. Szürke csöves nadrág, rózsaszín fehér feliratos póló, téli kabát és fehér csizma volt az az napi felszerelésem. A táskámat már tegnap este összekészítettem, ezért nem kellett még azzal is időt húznom. Apu és Christopher már rég az ebédlőben reggelizett, amikor lementem hozzájuk.
- Sziasztok! - köszöntöttem, mire ők is elrebegtek egy 'szia' félét.
- Ms. Collins! - szólított meg a házvezetőnő. - Mit kér reggelire?
Sosem fogom megszokni, hogy ez a nő állandóan ott lesz körülöttem és lesi a kívánságaimat. Állítólag ez örömet szerez neki, hogy kiszolgáljon minket.
- Egy pohár narancslevet kérnék! - válaszoltam az elhangzott kérdésre.
- Miért nem eszel normális reggelit? - kérdezte apu két falat közt.
- Van egy olyan érzésem, hogy nem maradna meg bennem sokáig az étel. - leültem az asztalhoz és a fejemet a karomra hajtottam.
- No para nővérke! Ott leszek melletted. - csámcsogott Christopher.
- Először lenyeljük a falatot és utána beszélünk fiam. - szidta le apu.
- Bocs apa! - mosolyognom kellett, mert most is úgy válaszolt, hogy közben tele volt a szája.

Reggeli után összeszedelőzködtünk és kocsival elindultunk az iskolába. Az utazás alatt Istenhez fohászkodtam: Remélem hamar beilleszkedem. Add, hogy legyenek barátaim és ne találkozzak Nathan-nel. A sok diákot látva arra a következtetésre jutottam, hogy már nincs messze az iskola. Igazam volt! Pár percen belül a kocsi megállt az iskola előtt.
- Jók legyetek! Bármi van telefonáltok és jövök! - köszönt el tőlünk apu.
Remegő lábakkal és torkomban érződő szívveréssel szálltam ki a kocsiból. Mintha valami hírességek lettünk volna, úgy bámultak minket a többiek. Öcsém a vállára akasztotta az egyvállú táskáját, zsebre dugta a kezét és elindult, de pár lépés után megállt.
- Jössz? - kérdezte felém fordulva.
Elrebegtem egy 'aha' féleséget és megindultam. A diákok még mindig minket néztek.
- Öcsi! - súgtam Christopher felé. - Te itt valami nagy menő vagy, hogy mindenki minket néz?
- Olyan nagy menőnek nem mondanám magam.
- Akkor?
- Hát... - megvonta a vállát. - Te vagy az új lány és őszintén szólva itt mindenki azt hiszi, hogy nincs testvérem, úgy hogy ez is egy meglepetés nekik.
- Kösz.
Az első óra előtti szünetben Christopher elkísért az igazgatóhoz, mert ő fog elvezetni engem a leendő osztályomba.
- Oh, Ms. Collins! - üdvözölt az igazgatónő. - Sokat hallottam már magáról az apja által. - miért nem vagyok meglepve? - Jöjjön, megmutatom az osztályát.
Készségesen elindultam Mrs. O'Connor után és közben beszélgetésbe elegyedett velem. Nem lehettem bunkó, így minden egyes kérdésére válaszoltam, még ha nem is éltem bele magamat a beszélgetésbe. Megállt egy osztályterem előtt, majd két kopogtatás után belépett, én pedig mentem utána, mint valami kiskutya.
- Mrs. O'Connor. - üdvözölte a tanár az igazgató nőt.
- Üdv Mr. Baile. Bemutatnám az új diákját.
- James Baile. - nyújtotta a kezét a leendő osztályfőnököm. - Én leszek az osztályfőnököd és a történelem tanárod egyben.
- Hope Collins. - mutatkoztam be én is.
- Osztály! - harsogta Mr. Baile. - Ő lesz az új osztálytársatok, Ms. Hope Collins. Legyetek barátságosak és segítőkészek vele. - a kis szónoklata után hozzám fordult. - Itt az első padba van egy szabad hely, ülj csak le.
Minden bátorságomat összeszedtem és elindultam a helyemre. Nem néztem senkire, csak az cipőm orrát bámultam egész végig. Elértem a helyemet, ahová leültem és elővettem a töri könyvemet és a füzetemet.

A nap hátralevő részében összebarátkoztam pár lánnyal, akikkel - mint kiderült - gyakran lesz közös órám. Nagyon megörültem, hogy máris számíthatok egy-két emberre. Az első két órán után már bátran vettem az akadályokat. Az utolsó órám tesi, amit nagyon imádok, így a nap végére már felszabadultam. Az öltözőben gyorsan átöltöztem és már mentem is a tornaterembe, ahol nem az a látvány fogadott, mint vártam. A száz százalékos lelkesedésem nulla százalékra zuhant. Amikor megláttam Nathan-t hirtelen görcsbe rándult a gyomrom és egy pillanatra azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk, de gyorsan elkaptam a fejemet és elsétáltam a padokhoz, amire leültem. Körbejárattam a tekintetemet a termen. A plafonról kötelek lógtak, aminek nem nagyon örültem, hisz nem tudok kötelet mászni és mivel itt voltak kötelek így arra következtettem, hogy majd lesz kötélmászás. A gerendával, a szekrénnyel és a zsámolyokkal nem volt semmi gondom. Míg nézelődtem éreztem Nathan pillantásait magamon, de szerencsére ez nem tartott sokáig, mert jött a tesi tanár, ami azt jelentette, hogy az óra kezdetét veszi.
- A mai órán kidobózni fogtok. - közölte. - Két csapat lesz... Na, legyen a két csapatkapitány... Will és a másik Nathan. A győztes csapat a veszteseknek kitalálhat majd a végén egy feladatot, úgy válasszatok embereket. Will, te kezded.
- Hope. - vágta rá egyből, míg én csak értetlenül bámultam.
- Én? - kérdeztem vissza, miközben magamra mutattam, hogy biztos engem választott-e.
- Ühüm. - hümmögte.

Nagyon élveztem a kidobóst. Ez volt a nap fénypontja! Sokat nevettem, mert pár lánnyal mindig összeütköztünk, ha a labdáért mentünk vagy éppen a labda elől menekültünk. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de vicces volt! Még azon is tudtam nevetni, hogy Nathan mindig engem akart kidobni és én is mindig őt vettem célpontul. Sose sikerült kidobnunk egymást, mert vagy kitértünk a felénk suhanó laszti elől vagy elkaptuk azt. Nathan ugyan olyan volt, mint amilyennek megismertem a szünetbe: viccesnek, kicsit perveznek és a mosolya!!! Úristen! Kell nekem ez a srác!!!!

2 megjegyzés:

  1. Sziaaa!!! :DDDD
    Hú, köszönöm a jó kívánságot, nagyon jólesett! :) Még holnap délután lesz a szóbeli, aztán élvezhetem a nyári szünetet. Úristen, el tudod hinni?:O Nyári szünet van!:DDDD

    Történet:
    Heh, tudtam én, hogy Hope-nak még mindig kell Nathan *sejtelmesen néző emoji*. Nathan pedig iparkodjon visszaszerezni őt, mert van egy olyan érzésem, hogy Hope igazán népszerű lesz a fiúk körében. :D A kidobós... remélem Nathanék nyernek, és akkor Nath kiszabhat Hope-ra egy olyan feladatot, hogy például..egyen vele ebédnél vagy valami ilyesmi.:DDD JÖJJENEK MÁR ÖSSZE!!!! Légyszi. :)

    Egyébként mi is szoktunk kidobóst játszani, de én mindig a barátnőimet célzom, ők meg engem. :'DD Habár fiút nem is nagyon tudnék kidobni, mert a lányok és a fiúk külön vannak szedve. :/ :'D

    Várom a kövit! ;)
    Puszi: Cassie :*

    Ui.: Nagyon édi a gif! *-* ^^.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szioka!:D
      Na, most már túl vagy a szóbelin? Remélem, hogy sikerült!:)))

      A kidobós történet már nem folytatódik tovább. Ennyi volt. A következő rész már másról fog szólni, úgyhogy ez rejtély marad, hogy ki lett a győztes.;)
      Én a te helyedben még nem álmodoznék arról, hogy összejönnek :P

      Nálunk a tesik órák kissé bonyolultak. Heti öt tesim van, ebből kettő tömegsport, három testnevelés. A tömegsporton úgy vagyunk szét osztva, hogy külön tesiznek a B-s lányok, külön a C-s lányok és egybe a B-s és a C-s fiúk. Amikor a tanárok nem akarnak semmit sem csinálni, akkor szoktuk úgy játszani a kidobóst, hogy C-sek a B-sek ellen. Én C-s vagyok, a cuki-muki srác pedig B-s, így mindig egymás ellen szoktunk lenni általában. ^.^

      Pénteken hozom a következő rész!:)
      Puszi :*

      Törlés